2013. október 30., szerda

#2 Roni a tengeren

- Jajj, de pirul valaki - lökött oldalba Petra, miután Roni megmosolyogta a kis 'flörtömet'. - Roniii! A srác még mindig téged stíröl! - röhögött Pet, majd hirtelen elszomorodott. - Engem bezzeg senki! - durcizott.

- Menj már! - löktem meg Ronit, aki szintén figyelte a fiút. Addig győzködtük, hogy végül beadta a derekát. Váltottak pár szót, majd meghívta egy italra Ronit. Valakinek indul egy 'Summer Love Story'-ja. :)

Petra még keresgélt a tekintetével, majd megszólalt. - Dögös srác tizenkét óránál! Vigyázol a cuccunkra, kösz - hagyott ott. Na, köszi.

- Velem mi lesz? - kiáltottam utána, de hiába. Petra!!! Most mégis mit csináljak? Egyedül?

A kezemmel a homokot piszkáltam, amikor valaki elárnyékolta a napot. - Hey, sorry! - szólaltam meg angolul, mivel ezen a két szón kívül semmit sem tudok. De mindegy, csak Roni volt az. - Hogy haladtok?

- Jól! Tök cuki, és angol! Megyünk szörfözni! - kacsintott. - nem vagy magányos?

- De - vallottam be, miközben szomorúan pislogtam.

- Oké, szia - intett, és ment szörfözni. Ma már másodjára pattintanak le! Ráadásul tuti, hogy csak illemből kérdezte meg. Újat kortyoltam a limonádémból, amikor valaki megszólított.

- Hey, a cutie like this, why is alone? - szólított meg egy szintén fekete hajú srác. Ha jól emlékszem, akkor ő is benne volt a négyes társaságban.
- Hola, hablo en español sólo, y en húngaro - húztam el a szám szélét, hátha megérti amit mondok.

- Én csak a spanyolt értem - nevetett, én emg elmosolyogdtam, hogy 'végre megérti amit mondok'. - Szóval azt kérdeztem, hogy egy ilyen csinos lány, mint te, miért van egyedül?

- A barátnőim épp felavatják az új fiúkat - intettem Pet felé -, és a hullámokat - böktem Roni irányába, mire felnevetett. - Egyébként Héveri Viktória vagyok.

- Na jó, ebből nem értettem sokat - röhögött. - Én meg Carlos Pena vagyok - mutatkozott be. - Azok meg a haverjaim - mutatott oda, ahol egy kisebb kupac volt. Mármint lány kupac. - Valahol a lányok között - húzogatta szemöldökét.

- Miért, mi van ott? Pénzt osztanak?

- Autogramot - javított ki, mire kicsit értetlen pofát vágtam. Legyintett, és újra megszólalt. - Nincs kedved velünk lógni?

- Jól hangzik, de... - mutattam a törülközőnkre. 

- Nem fogják elvinni - mondta, majd felállt. - Na, még így se?

Épp, hogy kimondta mind a ketten a tenger felé figyeltünk, ahol Roni, és az ismeretlen srác szörföztek. Nagyon jól. Felnevettem, mert Veronika majdnem leesett a deszkáról.

- Ismered? - kérdezte a lányra célozva. Bólintottam. - Honnan? 

- Együtt jöttünk nyaralni. De csak egy hónapot... - szomorodtam el egyből. Egy hónap múlva itt hagyom a Francia Riviérát, viszont lehet, hogy Amerikába megyek. Csakhogy akkor nem látom anyukámat, se Ronit, sem senkit, aki a barátom.

- És ebben mi a rossz? - mosolygott kedvesen. Miután megmagyaráztam a dolgot, hogy lehet, hogy Angliába költözöm, de jobban szeretnék Amerikába. Meg hogy nem fogom látni a szeretteimet. - Ahha - bólogatott.

Roni sikítva jött oda hozzánk, hogy ez mennyire jó volt. És a srácnál tuti nyerő. Mikor meglátta a mellettem levő srácot, bemutatkozott, és elkezdett neki magyarul beszélni, mivel nyilván elfelejtette, hogy spanyolul is tudok, tehát a srác is beszélni a nyelvet.

- Roni. Carlos csak angolul és spanyolul beszél - informáltam, mire bocsánatot kért, és elmondta angolul is a mondandóját. Néhányszor elnevették magukat, én meg a három fiúra néztem, akik Carlos haverjai. Már csak hárman voltak. És minket néztek.

2013. október 25., péntek

#1 Kezdet

Szóval, hol is kezdjem. Talán az első mondattal. Viccet félretéve...

Néveri Viktória vagyok, 18 éves. Most fejeztem be a sulit, és egy szadab nyár után ki fogok költözni Angliába, vagy Amerikába. Nos, hogy miért nincs még ez tisztázva? Én Amerikába akarok menni (tudjátok, a szabadság földje), de a szüleim egy kontinensen akarnak maguknak, ezért javasolták Angliát.

Csak egy bökkenő van. Nem tudok angolul. Szóval... igazából Amerikában el lehetne boldogulni a spanyollal, de jó lenne az angol tudás egy angol nyelvterületre.

Persze drága Petra barátnőm is jön velem, mert ő meg kitűnően tud angolul. Másrészt együtt jobb. :)


- Szia Vic - mosolygott Petra, és Roni. Mármint Veronika, de én jobb szeretem 'Roni'-nak hívni. Odajöttek, és megöleltek. Júniusban költözünk, és Ronit nem engedik el, mert az öccse kiharcolta. meg a szülei elég óvó-védő személyiségek.

- Sziasztok! - vigyorogtam, és viszonoztam az ölelést. Elhúzódtunk egymástól, és elkezdtünk csacsogni.

- Ó! Apa felvetette az ötlete, hogy ha már nem küöltözhetek veletek, gyertek velünk nyaralni. Mi szóltok?

Petrával összenéztünk, és (mint a tinik, amikor kijön a koncertalany) sikítani kezdtünk. persze, hogy benne voltunk. Anyáék meg remélem elengednek minket.

*

Összecsomagolva álltam az ajtó előtt - indulunk a Francia Riviérára!
Értemjöttek Roniék, mert a kocsiban már ott volt Petra. Elköszöntem anyáéktól, beszálltam a kocsiba, és irány Franciaország!

Amikor megérkeztünk a 8 órás útról a szállodába szó szerint kipattantam a kocsiból. De amint megpillantottam a hotelt... Áh! Gyönyörű! Életemben nem látta még ilyen szállodát!

- Ha minden évben ide jöttök, és tudtam volna, hogy így néz ki, jöttem volna veletek! - súgtam oda Roninak, aki egy nevetéssel reagált.

Bementünk az előtérbe, ami szintén csodás volt. Mondtam már, hogy csodás? :)

Roni szülei elmentek a recepcióra, mi meg leültünk egy kanapéra, a sok közül. A bőröndjeink mellettünk voltak, mi meg csak elkényelmesedtünk. Hell yeah!

- Imádok élni - suttogta Petra, amikor elsétált mellettünk egy csapat fiú, akik közül az egyik rákacsintott. Természetesen Roni és én összeröhögtünk a jeleneten. Nem sokkal később megérkeztek Roni szülei a kulccsal, és elindultunk a szobánkba. A szülőknek külön egy, és nekünk. Mert itt sajnos nincs öt személyes szoba, csak négy.

Felmentünk a szobáinkba, és mind a hárman villámgyorsan rohantunk kiválasztani a legjobbat. Ami nekem sikerült! Ha-ha! Nagy ágy, erkély (!), és saját fürdő. Biztos ez lenne a háló a felnőtteknek. A csajok meg a gyerekszobát kapták.

A kipakolás után gondoltuk, hogy lemegyünk a medencéhez, vagy a strandra. Végül az utóbbi mellett döntöttünk. De csak Petra miatt.  Ugyanis kijelentette, hogy 'meg akarja keresni csábos csávót'. Igen. Petra már csak ilyen. Ő mindig azt nézi, hogy van-e valaki, aki bejön neki, velem, és Ronival ellentétben.

Fogtuk a törcsinket, és egy kis pénzzel lementünk fürödni. Útközben mind vettünk egy-egy üdítőt, Letelepedünk a homokba, és sütkéreztünk egy kicsit. Feltettem a napszemüvegem a fejbúbomra, és körbenéztem. Roni egy könyvvel a ezében feküdt a hasán, míg Petra várta a fiúk flörtölő pillantását.

Jobbra nézve láttam, ahogy az olvasó barátnőm irányba néz egy cuki srác. Megböktem Petrát, hogy csekkolja a srácot. Napbarnított bőr, kockás has, fekete haj. Totál illik Ronihoz. A lánynak is fekete haja van, bár ő kicsit sápadtabb.

- Tori, nem csak Ronit bámulják - vigyorgott Petra, és négy srác felé bökött. Besélgettek, és az egyik engem nézett. Amint észrevette, hogy én is őt nézem, kacsintott, én meg szinte biztos, hogy elpirultam.

2013. október 21., hétfő

Közérdekű

Helló!
Nos, mivel ez a sorozat fanfic nem nekem való ( :D ), így egy sima BTr történetbe kezdek bele. Az úgy jó? Remélem az eddigi olvasóim sem bárják :)

Amint kész az első rész, kirakom ugyan ide :)

xoxo Skyler