#4 Tényleg?

Visszaérve a szállásra első dolgunk volt letusolni, aztán eszembe jutott Roni igérete a partról.

- Roni, hozd a laptop-ot! - kiáltottam neki, mire engedelmeskedett. Pet sem akart kimaradni, ezért levetőtött Roni másik oldalára. Bekapcsolta a gépet, majd amikor megjelent a Google, átváltott a képkeresőre, és beírta a friss ismeretségem nevét.

- Igen, ő volt - erősítettem meg magam benne. Visszaállítottuk a normál keresőre, és beleolvastuk az életrajzába, és a Wikipédiás oldalába. Meg ha nem ő lett volna, akkor maradt volna egy baseball játékos esetleges "gyanusítottnak". Amit alapból kizártunk.

Roni gyorsan lapozta végig az oldalakat, és a banda nevét (hogy tud ilyen gyorsan olvasni?), és megnyomta a kék kereső gombot. - Ahha - szólalt meg. - Szóval… Carlos Roberto Pena Junior énekes a Big Time Rush nevű bandában, három barárgjával, és munkatársával. Kendall Schmidt, James Maslow, és Logan Henderson. Banyek - ámult Roni, miközben olvasta a szöveget.

- És a legdögösebbet fogtad ki - dünnyögött Petra, mire Ronival egyszerre nevettünk fel. Igen... Petra már csak ilyen.

- Olvassunk egy kicsit róla… megvan! Szingli, Los Angelesben lakik, és ő a banda "csajozógépe". Ejnye Tori, ejnye. Milyen fiújkat fogsz te ki. Először Bent, most meg a nagy nőcsábász-szupersztárt - cincegett Roni.

- Nekem nyolc, mert ő nem tud spanyolul, én meg angolul - tártam szét a karom, amolyan "ez van" stílusban.

- Héjj, Viki, ez a 21. század! Szerinted nincs olyan, hogy fordító? - támadott le Petra, mire fájdalmasan a plafont kezdtem bámulni. Még egy hónapig leszünk összezárva. Mi vár rám?

- A többieknek nem nézünk utánuk? - vetettem fel az ötletet, ezzel egy kicsit terelve a "fordítós" témát. Be is pötyögte egyesével mindegyik nevét.
Mindannyian szinglik, 20 évesek, és tudnak gitározni, falszövegeket írnak, énekelnek, és színészkednek. Wow. Ja, és a Maslow srác még zongorázni is tud. Én meg örülök, ha egy sípot meg tudok normálisan fújni. Nos, nem vagyok egy zenei tehetség. Tehát, kijelenthetjük, hogy nem én vagyok a világ következő, vagy épp fel nem fedezett tehetsége.

- Hmmm… Stoppolom a szőkét - bökött a képernyőre Petra, mi meg Ronival összenéztünk. Tipikus Pet. Pasizik, amikor csak tud. Lemerem fogadni, hogy még álmában is.

- Esetleg nem akarnál megtanulni angolul a nyáron? És nem csak a szexi srác miatt. De ha Amerikában, vagy Angliában akarsz élni szeptembertől, akkor beszélned kellene a nyelvet - oktatott ki Roni. Teljesen jogosan. Mindegy, ma már nem. Ki vagyok megülve.

- Oké, ebben van valami - bólogattam. - Viszont a hülye időzóna-dolog miatt totál álmos vagyok. Szasztok' - intettem, és bevonultam a szobámba.

- Némááá' - képedt el Pet. - Ő kapta a legjobb szobát, és még csak nem is vigyorog, amikor bemegy - hallottam a hangját.

- De igen - fordultam vissza egy győztes mosolyra. Hah! Viszont bármennyire is éreztem magam nyertesnek az álom miatt nem ia izgatott már ez annyira. Mindegy hol, csak aludjak már!!!



Reggel szerencsére kipihenten ébredtem. Kinéztem, és láttam, hogy a lányok még nincsenek fent. Gondoltam felöltözök, és lemegyek megreggelizni az ebédlőbe. Igen, ez így furán hangzik.

Egy pánt kék felsőre, egy fekete rövid farmerra, és egy szintén fekete szandálra esett a választásom. Felvettem a kedvenc karkötőm, mellé még a "BFF" karkötőnket. Ezen a kettőn kívül nem is hordok másikat.

Megnyomtam a lift gombját, és vártam. Előhalásztam a telefonomat, és bejelentkeztem a Facebook-ra. Úgy hosszú várakozás ideje általában a liftekre. Főleg, mire a földszintről a hetedikre ér.

Belépve csak kilenc értesítőm volt. Kettő ismerősnek jelőlés (mielőtt eljöttünk bulizni voltunk Ricsiéknél, az osztálytársunknál, és volt pár külsős is), három üzi (anya, Gitta, és Lili - az utóbbi kettő osztálytárs), és a többi "jó utat" üzenet az üzifalamra. Válaszoltam a levelekre, visszajelöltem a két fiút, és a liftet jelző csengő hangjára eltettem a telefonomat.

Szerencsére kiürült a lift, és beszálltam. Hamar leértem a -1-es szintre, ahol a kajálda volt. Roni szüleit egyből kiszúrtam, amint a gyümölcsök közül válogatják a reggelijüket. Ben, Veronika öccse a palacsintára várt (meg se lepődök), amikor észrevett, és intett, hogy menjek oda. Fogtam egy tányért, és odaálltam mellé.

- Jó reggelt - mosolyogtam kedvesen.

- Neked is - mondta. - Veráék? Még nem keltek fel? - érdeklődött, mire nemlegesen megráztam a fejem, jelezve, hogy nincsenek fent. Legfeljebb az ágyon.

- Voltatok tegnap a parton? - hoztam fel a témát.

- Még nem. Tegnap pakoltunk, de ma tuti egész nap ott fogunk dögleni - röhögött, és én is így tettem. - De ti gondolom már voltatok.

- Igen. Roni felavatta a hullámokat, Petra meg többnyire pasizott. Szinte rosszul volt, amikor nem vele flörtölt, vagy szemezett valaki.

- Vera szörfözött? - döbbent le. Bólintottam. - És akkor melyikőtökkel szemeztek? Ha nem Petrával?

- Nem akarom tudni, honnan tudsz róla - ráztam meg a fejem hitetlenül.

- Először is, az előbb mondtad, másodszor meg nehogy azt mondd, hogy "de nem azt mondtam, hogy velünk, hanem hogy nem Petrával". Egyből lehet tudni, hogy valamelyikőtökkel kettőtök közül, ha így fogalmazol.

- Utálom, hogy ilyen jól ismersz - fontam össze a kezem a mellkasom előtt, már amennyire lehet tányérral a kezemben. Továbbmentünk a következő pulthoz, ahol már a tojás, és tejtermékek közül lehetett választani. Miután végigmértük a terepet, a kiválasztott reggelinkkel kerestünk egy asztalt. Mivel csak négyszemélyesek maradtak, oda ültünk. A szülei meg már végeztek, mire mi elkezdtünk asztalt keresni.

#3 Ismerkedés

Roni visszament, és megérkezett Petra.

- Felváltjtok egymást? - nevettem, miközben lehuppant mellénk. Beleivott a koktéljába, és a mellettem űlő fiúra nézett.

- Hy, i'm Petra Németh. Hungarian girl - mosolygott a szokásos magabiztosságával. Már meg sem lepődnék azon se, ha meghívatná magát egy mozira, vagy kajára.

Belegondolva elég fura lehetett. én spanyolul beszéltem Carlossal, míg Petra angol nyelvem próbálta közölni a mondani valóját. De teljesen mindegy volt az, hogy három ember három nyelven beszélt. Ha viccet mondtunk, a másiknak egy-egy röhögés közt fordítottuk le, és tényleg jól éreztük magunkat.

- És ha már itt van az egyik barátnőd, van kedved velünk lógni? - kérdezett Carlos, visszatérve a témára. Megkérdeztem Petrát, aki rávágta, hogy 'végre elindul egy nyári románcod!'. Ezért szeretem annyira. Persze csak ironikus hangnemben értettem.

Odasétáltunk a fiúcsapathoz, és Carlos bemutatott nekik, és fordítva is. A fekete hajú Logan (aki nézett - persze neki egyből memorizáltam a nevét), a barna hajú James, a szőke pedig Kendall. Carlos elmondta, hogy nem tudok angolul, csak spanyolul, meg 'ööö... mit is mondtál?' nyelven. Persze az utóbbira nem is vártam el, hogy tudja. Amerika és Franciaország mellett simán elbújhat Magyarország.

- Magyarul - nevettem, miközben folyamatosan a hajam csavargattam.

- Ja, tényleg - bólintott, és fordított a srácoknak. Kicsit ez így fura volt, de meg lehet végülis oldani. Mondjuk szótárral kicsit gázabb lenne mászkálni...

Egy koktélra is meghívtak, és tök kedvesek. Carlos és James a négyesükben a főhülyék, Kendall csajozott, Logan meg velem szemezett. Petra szerint meg flörtölt. Na, mindegy. Amikor leváltam a fiúktól, odasétáltam a csajokhoz, akik már vártak.

- Asszem' szerelmes vagyok - suttogta Roni, mire rávágta Petra, hogy ő is. Mindketten rámnéztek, hogy én mit mondok.

- Dettó - adtam meg magam, és a négy fiú irányába néztem. Hátradőltem a homokban, és élveztem a meleget. Tíz másodpercig.

- Ki a szerencsés? - vigyorogtak eszeveszetten. Nem bírják ki, hogy ne tudjanak róla. Válaszoltam, és elmondtam, hogy melyik is ő.

- Jajj, a szemezős - nevetett Pet, Roni meg csak hunyorgott.

- Olyan ismerős. De honnan? Itt még nem láttam - gondolkozott hangosan, mi meg összenéztünk Petrával. Roni csak ide jár, és ha itt nem látta, akkor vagy két lehetőség van. vagy a 'minden hírességet ismerek' unokatesója, Netta egyik kedvence, vagy csak szimplán hülye. Mondjuk én nem sok hírességet szeretek, inkább a (nevessetek csak) Beatles, és Ramones féle régi zenéket. Meg a magyar együtteseket. Mint az Anti Fittnes Club, vagy a BNF...

- Mégis honnan? - ráncolta össze szemöldökét Petra, ami elég viccesen nézett ki, hogy rajta volt a napszemüvege is. - Csak nem Netta egyik áldozata? - röhögött, és látszott Roni arcán, hogy kezd derengeni valami.

- Mi a neve? - nézett rám, mire kérdőn pillantottam felé. - Legalább az egyik nevét mondd meg.

- Huh. Valamilyen Carlos - vakargattam a fejem. - Na, megvan! - örültem meg. - Carlos Pena.

Elgondolkozott, és mikor azt hittük, végleg feladta elkezdett ordibálni. - Megvan! Emlékszek! - sikoltotta. Pettel úgy néztünk rá, mint akinek mindjárt kiesik a szeme, és folytatta látva a kíváncsiságunk. - Egy, vagy két poszterre emlékszem. Mind a négyen rajta vannak. Valami énekesek. Csak mi a banda neve... - nézett az égre. - Á, majd a netről megnézzük - legyintett.

Pet bekapcsolta az egyik IM5 számot, és elkezdtünk énekelni. - I don't wanna stay away, for another second baby, Lemme, lemme say everything, you're the only one worth fighting for. And I won't throw my promises away, yeah.
I don't wanna stay away, I don't want nobody, but you.

Amikor a rap-es részhez értünk, akkor Roni énekelte egyedül: See I can't stay away from you, I can't erase the two of us from my mind. Whenever I try, it's like a backfire, Blast from the past, I can see through.

Aztán én következtem Bella szövegével. - Mirror, mirror on the wall, How'd I ever let you fall? I guess I need my baby (baby). Woah, woah, woah, wooooah!

Vége lett a dalnak, és a legnagyob félelmünk kapcsolódott be. Ylvis. - Kapcsold ki - szóltunk rá egyszerre Roni-val. Aki persze 'nem'-et intett a fejével, és énekelni kezdte a számot. Páran felénk pillantottak, és bólogatni kezdtek. Nem hogy rászólnának, még bíztatják. Grrr.

Elindultunk vissza a szállodába, amikor valéaki a kezem után kapott.

- Tessék - mosolygott Carlos, miközben felém nyújtott egy papírdarabot. - Logan küldi, csak mondta, hogy adjam oda. Ő nem tud spanyolul - nevetett.

- Se magyarul - kuncogtam, és elvettem a lapot, amit a lányok végignéztek. - Mi megyünk, szia - köszöntem el, és megfordulva elkezdtem vigyorogni a csajok irányába.

- Rossz telószámot kaptál? - nézett a lapra Roni.

- Nem, csak nem beszél spanyolul - vigyorogtam, és a kezem közé szorítottam a cetlit.